Afrikától keletre fekvő nagy sziget Madagaszkár. Madagaszkáron található egy trópusi szárazerdő. A sziget nyugati részén terül el. Itt sokkal kevesebb eső esik, mint Madagaszkár keleti alföldjén.
      A partvidék talaja a tengerszinten mészkőből áll. Az alföldön az esőerdő a tengerszint feletti 800 méterig terjed, és részben még 1 300 méter tengerszint feletti magasságban is hegyi erdő található. A fák alkalmazkodtak a száraz éghajlathoz. Nyáron a nappali hőmérséklet 30°C vagy efölötti.
      Madagaszkár erdőiben 14-30 méter magas zöld lombkorona található. Ez alatt sűrű bozót és sarjnövényzet van, itt találhatók a kisebb fák. Olyan fajok, mint például a majomkenyérfa úgy alkalmazkodott, hogy széles, gumós törzsében vizet gyűjt. Így a száraz időszakokat is túléli. A sziklás talajon nagyon lassan nőnek a fák. Cserébe sokkal, de sokkal idősebbek lesznek, mint az ember. Akár több száz évet megérhetnek.
      Madagaszkár sokféle emlősállatnak ad otthont, ezen felül több mint 100 madárfaj lakik itt, amelyek kifejezetten csak Madagaszkáron élnek. Sok faj azonban veszélyben van a túllegeltetés és az erdők kivágása miatt. Hasonlóan Dél-Amerikához, Madagaszkáron is a szegény parasztok és favágók a maguk javára hasznosítják az esőerdőt. Emiatt nagy erdőterületek tűntek már el.

 

Szövőlepkehernyó

A szövőlepkehernyó nagyon szőrös és hernyó létére igen nagyra nőtt. Mielőtt a lepkévé váláshoz bebábozódik, főleg lomblevelű fák és cserjék levelével táplálkozik. Később kifejlett szövőlepkévé alakul át. Érdekes jellemzője ennek a különleges lepkecsaládnak, hogy pihenő helyzetben az állatok szárnyállása a kotlós tyúkéra hasonlít.

 

Óriás ezerlábú

A száz- és ezerlábúaknak világszerte több mint 13 500 faja van. Utóbbiak fontos talajtakarítók. Táplálékukhoz tartoznak ugyanis elpusztult növényi részek, algák, gyümölcsök és egészen kicsi növények, amelyek fákon, vagy a földön nőnek. Alkalmanként elpusztult állatokat is eltakarítanak.

 

Levélpoloska

Ez a levélpoloska csak Madagaszkár nyugati részén él. Sokszor több levélpoloska is ül egy ágon, ami meglehetősen jól néz ki. Ez azonban az állatka trükkje is egyben: mivel úgy néz ki mint egy virág, megtéveszti vele ellenségeit, akik felfalhatnák.

 

Zsiráfnyakú ormányosbogár

A zsiráfnyakú ormányosbogár hosszúnyakú állat. A körülbelül egy centiméter hosszú apróság hímje rendkívül hosszú nyakával saját magánál akár 20-szor nagyobb leveleket is képes összetekerni. Ebbe rakja aztán a nőstény a petéit a lárvák megfelelő védelme érdekében.

 

Skorpió

A skorpió híres fullánkja veszélyes fegyver, a vadászat mellett a védekezés célját is szolgálja. A skorpió azonban csak akkor veti be a fullánkját, ha valóban szorul a hurok, mert csak kevés mérge van, és ha elhasználta, csak lassan termelődik újra.

 

Üstököslepke

Az üstököslepke egy óriás a lepkék világában. Akár 13 centiméter hosszúra is megnőtt hátsószárny-nyúlványainak nem csak a nevét köszönheti, hanem a szaporodásban is fontos szerepük van: minél hosszabbak, annál vonzóbb a hím a nőstény számára.

 

Madagaszkári sáska

A sáska a párzási időszak alatt ünneplőruhába öltözik. Fajtól függően a csápjai, a hátsó lábai, vagy a szárnyai lesznek színesek. Sőt, különféle fajok még hangokat is képesek kiadni, hogy felhívják a figyelmet magukra, mégpedig úgy, hogy a hátsó lábaikat az elülső szárnyukhoz dörzsölik.

 

Madagaszkári imádkozó sáska

Az imádkozó sáska nem hagyja magát felizgatni. Az álcázás mestere nyugodtan, teljes mozdulatlanságban vár a zsákmányára, - többnyire rovarokra és pókokra, - hogy a megfelelő pillanatban fogólábaival elkapja őket. Egyáltalán nem válogatós. Ha a szükség úgy hozza, fajtársait is felfalja.

 

Botsáska

Sokféle botsáska van. Mindegyik úgy néz ki, mintha egy másik bolygóról származó lény lenne. Testükön apró tüskék vannak és fajtól függően 30 centiméter hosszúra is megnőnek. A kifejlett sáskáknak vannak ugyan jól kialakult szárnyai, de súlyuk miatt nem tudnak rendesen repülni.

 

Madagaszkári botsáska

A botsáska néhány faja nem tud repülni. Ezért aztán ezek elég nehézkesek, de cserébe nagyon jól álcázzák magukat. Olyan fajai is vannak, amelyeknél a szaporodáshoz nincs szükség a hímre. A nőstények egy sajátságos testanyaggal megtermékenyítik a petéiket, és így tovább tudnak szaporodni.

 

Madagaszkári szöcske
(Lubber-szöcske)


A madagaszkári szöcske igen tarka rovar. Teste sűrűn pontozott és tüskés, piros hátpáncélja van. Hét centiméter hosszúra is megnőhet, a nőstények lényegesen nagyobbak, mint a hímek. Legszívesebben nővényeken rágcsál és leveleket, gyümölcsöket eszik.

 

Madagaszkári selyempók

A madagaszkári selyempók nősténye ötször nagyobb is lehet, mint a hím. A vadászatnál összefognak a pókok: szakadásbiztos hálót szőnek kevéssel a föld felett, amivel nagyobb állatokat is zsákmányolhatnak. Pillangók mellett szöcskék is fennakadnak a hálójukban.

 

Remeterák

A remeterák úgy él, mint egy csiga: lágy páncéllal fedett potrohát csigaház védi. Ezt azonban, ahogy nő, újra és újra ki kell cserélnie, mikor már nem fér el benne. Legkedvesebb táplálékát az algák és az elpusztult állatok maradványai alkotják.

 

Paradicsombéka

A paradicsombéka lusta egy teremtés. Zsákmányát fürge és ragadós nyelvével kapja el. Jól be tudja magát ásni a földbe és ott vár lesben különböző rovarokra. Nevét intenzív piros bőrszínének köszönheti.

 

Madagaszkári levélorrú sikló

A madagaszkári levélorrú sikló nagyon karcsú kígyó és egy méternél is hosszabbra nőhet. Máig nem tudjuk pontosan, hogy mire használja orrtoldatát. Annyi azonban biztos, hogy békák, kaméleonok és gyíkok szerepelnek az étlapján.

 

Közönséges laposfarkú gekkó

A közönséges laposfarkú gekkót, hála kiváló álcájának, csak ritkán fenyegetik ellenségek. Ha egyszer mégis szorult helyzetbe kerül, a nagyobb elrettentő hatás érdekében kiabál és sziszeg. Emiatt a madagaszkári emberek nem kedvelik és balszerencsét hozó állatnak tartják.

 

Csodás laposfarkú gekkó

A csodás laposfarkú gekkó csak Madagaszkár fáin található meg. Itt azonban tíz különböző faja él. Csak nehezen lehet észrevenni, mert hihetetlenül jól tudja álcázni magát és színeivel tökéletesen alkalmazkodik a környezetéhez. Így védi magát napközben az ellenségeitől. Éjszaka rovarokra vadászik.

 

Déli laposfarkú gekkó

A déli laposfarkú gekkóval senki sem akar bújócskát játszani, mert túlságosan ravasz. Ha fejjel lefelé lóg a fákon, majdnem láthatatlan. Különleges bőrének köszönhetően, tökéletesen bele tud olvadni a környezetébe. Rovarokra csak éjszaka vadászik.

 

Egyszarvú kaméleon

Az egyszarvú kaméleon a legnagyobb kaméleonok egyike. A farkával együtt 70 centiméter hosszúra is megnőhet. Ehhez jön még óriási parittyanyelve, ami kétszer akkora lehet, mint a teste. A fákon ezzel vadászik rovarokra és kisebb gerinces állatokra.

 

Rövidszarvú kaméleon

A rövidszarvú kaméleon csak Madagaszkáron él. Ellenségei megfélemlítésére, vagy fajtársaira való hatásgyakorlás céljából fel tudja egyenesíteni a fején található különleges taréjt. Ilyenkor úgy néz ki, mintha különösen nagy fülei lennének. A legszívesebben rovarokra vadászik.

 

Párduckaméleon

A párduckaméleon különösen színes, és sokféle színt egyesít a bőrén az olívazöldtől a bézsig és a barnáig. A párduckaméleon nőstényének és hímjének a hát hosszában, sűrűn egymás után álló, tüskés pikkelyei vannak. Harapófogó-szerű lábai segítségére vannak a fáramászásban. Extra segítségnek ötödik kezét - a farkát - használja. Alváshoz egyszerűen összetekeredik. Kizárólag a partvidék közelében él és szereti a párás éghajlatot, ahol sok rovart talál.
A párduckaméleon hímje sokkal nagyobb, mint a nőstény. A hím 50 centiméternél is nagyobbra nőhet. Ő a dominánsabb a párzási időszakban is. Ilyenkor még színesebb a bőre, mint egyébként, hogy tetsszen a nősténynek. A nőstény színe ezzel szemben csak a párzás után lesz erősebb.

 

Madagaszkári vércse

A madagaszkári vércsének nagyon éles látása van. Szüksége is van rá, amikor alkonyi szürkületben vadászik. Leül egy ágra gyíkokat és rovarokat fürkészni, hogy aztán zuhanórepülésben rájuk támadjon. 20 centiméter hosszú szárnyaival inkább kis ragadozómadárnak számít.

 

Madagaszkári repülőkutya

A madagaszkári repülőkutya ugyanúgy alszik, mint a denevér. Fejjel lefelé lóg egy ágról. Sokféle repülőkutya faj van. Néhányat közülük az utóbbi 100 évben már nem is láttak, ezért felkerültek a kihalt fajok listájára.

 

Kis süntanrek

A kis süntanrek nem sün, noha elképesztően hasonlít hozzá. Ennek oka elsősorban a tüskés hátpáncélja és az a képessége, hogy össze tud gömbölyödni. A süntanrek azonban a sünnel ellentétben ügyes mászó, és főként rovarokra, fiatal egerekre vadászik. Kizárólag Madagaszkáron él.

 

Szürke egérmaki

A szürke egérmaki szereti a sötétséget. Ez abból is jól látszik, hogy nappal faodúkban alszik. A nőstények szeretik a társaságot és többnyire kis csapatokban alszanak, míg a hímek inkább magányosan. Alkonyat után aztán táplálékkeresésre indulnak. Az élelemszerzés már a nőstényeknél is magányos tevékenység.

 

Véznaujjú maki

A véznaujjú maki hosszú középső ujjáról kapta a nevét, amellyel könnyedén ki tudja piszkálni a rovarokat a fák kérge alól. Napközben a saját maga által épített fészkekben pihen, amiket aztán előzékenyen átenged fajtársainak, ha éjszaka továbbvonul. Ezek a fészkek gömb alakúak és építésük körülbelül 24 óráig tart.

 

Bambuszmaki

A bambuszmakinak tulajdonképpen három keze van. Bozontos farka olyan, mint egy ráadás kéz és nagy segítségére van az állatnak. Ugyanis rendkívül jó mászó és a farkával is meg tud kapaszkodni az ágakban. Éjszaka a fák odvaiban piheni ki magát.

 

Szerecsenmaki

A szerecsenmaki hímje és nősténye nagyon különbözőképpen néz ki. A nősténynek vörösesbarna szőrzete és csak kevés fekete foltja van. A hímnek csaknem teljesen fekete a szőrzete. A hímben és a nőstényben is közös azonban a hosszú farok, amivel jól egyensúlyoznak a fákon. A csuklóin szagmirigyek vannak, ezekkel szagokat eregetnek egymás értesítésére és területük megjelölésére. Ezen felül érintésekkel is kommunikál a szerecsenmaki.

 

Koronás maki

A koronás maki nagyon alkalmazkodóképes főemlős. Csak Madagaszkáron él és a folyamatos őserdőirtás miatt veszélyeztetett faj. Táplálék terén egyáltalán nem válogatós, szereti a virágokat, a leveleket és a gombákat. Ha keveset talál belőlük, megeszi a húst is.

 

Fürge maki

A fürge maki csak Madagaszkáron található meg. Szinte egész napját a fákon tölti. Erős hátsó lábainak köszönhetően több métert képes ugrani egyik ágról a másikra. Ezen kívül az ujjain és a lábujjain tapadókorongok vannak, ezekkel mindig biztos fogást talál az ágakon.

 

Fekete-fehér vari

A fekete-fehér vari, mint minden más igazi makifaj, csak Madagaszkáron él. Azonban erősen veszélyeztetett faj, mivel ma már csak legfeljebb 10 000 példány lelhető fel belőlük. A fákon él és kiválóan mászik. Még fejjel lefelé is képes lógni a fán, csakhogy hozzáférjen az ízletes gyümölcsökhöz.

 

Vörös vari

A veszélyeztetett vörös vari kényelmes állat. Délelőtt sütkérezik a melegben és csak alkonyatkor indul táplálékot keresni. Ez a makiféle akár 20 egyedből álló csapatokban él. Ezekben azonban mindig egy nőstény egyedé a vezető szerep. A támadók ellen is ő védi meg a csapatot.

 

Coquerel-szifaka

A Coquerel-szifaka jó mászótehetséggel megáldott állat. Mint sok más főemlős, ő is a fák koronáján van otthon. Segítségére vannak ebben erős hátsó lábai és a hosszú farka, ami hosszabbra nő, mint a teste. Finom gyümölcsök után kutatva így akár tíz métert is tud fáról fára ugrani.

 

Indri

A kihalástól erősen veszélyeztetett indri a legnagyobb élő maki. Csak Madagaszkáron él és ott is főként a fákon. A mászáshoz teremtett kezei és lábai mellett nagy étvágya is van. Aktív idejének a felét ugyanis ennivaló keresésével tölti el.

 

 


Bambuszmaki
Botsáska
Coquerel-szifaka
Csodás laposfarkú gekkó
Déli laposfarkú gekkó
Egyszarvú kaméleon
Fekete-fehér vari
Fürge maki
Indri
Kis süntanrek
Koronás maki
Közönséges laposfarkú gekkó
Levélpoloska
Madagaszkári botsáska
Madagaszkári imádkozó sáska
Madagaszkári levélorrú sikló
Madagaszkári repülőkutya
 


Madagaszkári sáska
Madagaszkári selyempók
Madagaszkári szöcske
Madagaszkári vércse
Óriás ezerlábú
Paradicsombéka
Párduckaméleon
Remeterák
Rövidszarvú kaméleon
Skorpió
Szerecsenmaki
Szövőlepkehernyó
Szürke egérmaki
Üstököslepke
Véznaujjú maki
Vörös vari
Zsiráfnyakú ormányosbogár
 


Dzsungellakók
Dél-Amerika
Amazónia
Atlanti-parti esőerdő
Choco Darién és
Közép-Amerika

Afrika
Kongó
Madagaszkár
Ázsia
Borneó, Szumátra és
Celebesz

Új-Guinea

Galéria
Index
Ugrás a lap elejére
Visszalépés